Véleményvadász

Addigra mindkettőjükben megérett a döntés. Eff visszavonhatatlanul állott az utolsó, tizenkétórás szolgálata előtt. Ell szintén utoljára járt egykori szülőfalujában, ahová megpihenni sem kívánkozott többé vissza.

Kettőezernégy májusának születésekor a határokon nagy csinnadratta közepette fűrészelték a sorompókat. Az ünnepségeken Beethoven IX.szimfóniájának Örömódája, Európa himnusza  áradt a még működőképes, szocialista- maradvány-hangszórókból az Unióhoz csatlakozó országok kis- és nagyvárosaiban egyaránt.

Majna-Frankfurt nyugati városnegyedében Ell mégsem tudott szívből örülni. Számára oly felfoghatatlan volt, hogy mától csupán az érvényes útiokmány bemutatása is elegendő a határ átlépéséhez . Emlékei gyötörték, a csillapíthatatlan szabadságvágyáért kiszabott börtönévek álmatlan éjszakái. Nagy árat fizetett. Valahol azonban örülhetett, hogy ennyivel megúszta.  Nem bánta meg egy pillanatig sem az egyetemi éveiben hozott,  életét meghatározó döntését, legjobban mégis az viselte meg, hogy szülei temetésére nem jöhetett haza. Beutazását egykori hazája könyörtelenül megtagadta a bársonyos forradalom beköszönte előtti hónapokban, persona non grataként kiutasították.

Ellt megviselte a hosszú utazás , fásultan ásítozott az éjszakai vezetés utóhatásaként, alig tartott szünetet a 800 kilóméteres útvonalon. Kávéját szürcsölgetve mégis frissnek tűntek a folyton-folyvást visszatérő, nyomasztó emlékek. Tavaly óta kóros álmatlanságban szenved. Talán a nyár melege enyhítheti az olykor fájdalmas, kínzó, depressziós tüneteket.

Tegnap járt otthon utoljára. Végérvényesen lezárta a múltat: a szülei sírjánál gyújtott olajmécses még talán most is ég, s ő már itthon van. Otthon, az egykori Nyugaton.

A titkosrendőrség zabolátlan módszereitől, a parkettát felszedő nyomozóbrigád izzadtságszagától telítődött szobák nyomasztó bűzétől, az állandó megfigyelés, lehallgatás alatt álló, zaklatásoknak kitett, megrövidített életű szülők sem találtak kiutat, lelki- s testi megnyugvást . A házat még éltükben apja öccsére íratták, aki tisztességgel temettette el őket, de az államhatalomtól rettegett nagybácsi a külföldön letelepedett Ell szemében nem volt több, mint egy pojáca. Beosztását féltve megrögzött kommunistaként próbált érvényesülni, s ki mást, ha nem Ellt okolta kudarcaiért.

Szeles, áprilisi esőtől gyöngyözött a határátkelő épületének szürke, penészfoltos, csupasz betonfala. A gyér utasforgalomban lépésben, vánszorogva haladtak a személygépkocsik az útlevél- és vámellenőrzést végző, szolgálatot teljesítő egyenruhás személyzetig. Pecsét pecsétet követett. Mélabús, komor tekintetük csak az éppen átutazóban lévő csinos hölgyutasoknál változott, esetleg szigorított vámvizsgálatkor  igyekeztek eképpen rejtegetni szándékukat.

Eff lépett a kocsihoz. Oldalán lógó fegyverét gondosan megigazítva, sapkáját kissé szemébe húzta, s a számtalanszor elhangzott köszönés és bemutatkozás után az útlevélbe lapozott. Ell neve nem volt ismerős neki. Csupán születési helye tűnt föl, a szomszédos falu volt az, de nem firtatta az összefüggéseket, csak csöndben megjegyezte magának, emlékül. A mai utolsó szolgálatban már nem készült nagy fogásra, nem zaklatta körmönfont kérdéseivel az utast, nem volt kíváncsi a beváltott fizetőeszközökre sem. Túl akart már lenni ezen a napon is, s nyugodtan nyugdíjba vonulni. Ell viselkedését és kocsiját sem vélte gyanúsnak, így elmaradt a tüzetes vámvizsgálat. Nem érdeklődött az úticél felől, nem túrt a személyes holmik között, csak a nevét jegyezte meg. Emlékül. Majd mosolyogva, de szigorú tekintettel kezet nyújtott az utolsó, általa ellenőrzött utasnak, s jó utat kívánt.

-          Köszönöm. – válaszolt Ell - s a kézszorítást viszonozva volán mögé ült.

Egy ideig merev tekintettel bámult maga elé, kissé összezavarodottan. Majd lendületesen indult útnak  németrendszámú kocsiján megkerülve az éppen felnyíló sorompót.

Kettőezertizenegy februárjában Eff érdekes évfordulóra talált a világhálót böngészve:

... menetrendszerinti járaton Kelet-Berlinből Prágába tartó repülőgépet egy 24 éves csehszlovák állampolgár a  nyugatnémetországi Majna-Frankfurtba térítette. A gépeltérítő a német hatóságoknál politikai menedékjogért folyamodott.

Eff memóriájában összeállt a kép. A többszöri keresési találatok egyértelművé tették az azonosítást. Fülében hallotta a gyermekkorában titokban hallgatott, betiltott Szabad Európa rádió híreit, s azon tűnődött, vajon szabadokká lettünk valóban?  És mivel fizettünk napjaink szabad európaiságáért?  

Megjegyzés: a történet több elemében ugyan a megtörtént eseményeket tükrözi, cselekménye azonban részeiben a szerző fantáziájával bővített. Az idő- és térbeli összefüggések, elmosódások, a valós események, helységek és személyek hasonlósága nem csupán a véletlen következménye!